MeneTrend

Amerikában a déli konyha ugyanazt a szerepet tölti be, mint nálunk a nagyi főztje. Semmiképpen sem egészséges, sőt nagyon is hízlaló, bőségesen van benne vaj, zsír, tészta, liszt, nagy cupákos húsok, és torták. Az a fajta koszt ez, amire csak nagy-nagy szeretettel szokás gondolni, az a fajta kaja, amit akkor eszik az ember, amikor teljesen elfelejti a magára kényszerített mindennapos diétás elveket vagy amikor mondjuk nincs túl jó kedve, na akkor biztos. Mert ha jól bekajálsz itt lennt délen, akkor tuti, hogy egy kicsit jobban érzed majd magad, a déli konyha ízletes, karakteres.... Felejthetetlen, de azért akár csak egy magyar sátoros lagzin, itt sem árt ha van nálad egy pár kapszula emésztőenzim, hogy egy kicsit könnyítsen rajtad..

Shawn barátom tanácsára mentem egy helyi vendéglőbe Atlantában. Amikor megkérdeztem tőle, hogy hol ehetnék igazi déli kaját, akkor  gondolkodás nélkül rávágta, hogy a Mary Mac's Tearoom-ba. www.marymacs.com 

A tearoom (azaz  teaszoba) hagyományosan tulajdonképpen nem más mint egy kis étterem, ahol könnyebb fogásokat és italokat szolgálnak fel. Ez amolyan délies fehér finomkodás volt annak idején tearoom-nak nevezni az éttermeket. A Mary Mac's 1945-ben közvetlenül a háború után nyitott. A névadó hölgy, egy bizonyos Mary McKenzie, férj nélkül maradt a második világháború után. Elhatározta, hogy megáll ő a saját lábán is, és éttermet nyit, ahol majd szakácstudományát kamatoztatja majd. De akkoriban egy nő nem nyitott csak úgy éttermet, különösen nem a déli konzervatív világban. így a biztosnég kedvéért tearoom-nak nevezték. Az étterem azóta 2x is gazdát cserélt már, és büszkén őrzi hírnevét. A környéken (Dowtown Atlanta) rengeteg ilyen kis étterem volt, de mára csak ez maradt, a többi helyén irodaházak tornyai emelkednek.

Az egyik dolog amit a legjobban szeretek a Délben, az a helyi akcentus vagy nevezzük azt bátran tájszólásnak. Az átlag amerikai fejében a déli beszéd, kb. olyan mint a magyarnak a nyájas, ízes hajdúsági kiejtés. Sokan nevetségesnek tartják, és előítéletesen egyenesen sík hülyének tartják azt aki így beszél. Sajnos az USA-ban is van némi bélyeg jellege a tájszólásnak, akárcsak nálunk. Ami persze nagyon rossz. Én a magam részéről imádom. Majdnem hangfelvételt is készítettem a fekete pincér beszédjéről. A különbséget persze  csak az hallja, aki egyébként elég jól tud angolul, és egyébként csak az érti, aki nagyon jól tud angolul. Itt bizony angolosok fülelni kell. Ha nem tudod milyen akkor katt ide: www.youtube.com/watch  Ő nem más mint Paula Deen, akinek 300 mérfölddel arrébb Savannah-ban van étterme. És egyébként az USA egyik tévés sztárszakácsa...

A kaja: nem volt könnyű választani, nem reggeliztem aznap, mert tudtam, hogy ez kemény lesz. Az itallal nincs gond, egyértelmű, hogy ahogy a Steel Magnolias c. filmben mondja Dolly Parton "a dél háziborát". "would you like some ice tea, honey?  it's the housewine of the South" -mondja..  www.imdb.com/title/tt0098384/ 

Mellékelem azért a menüt is, nézzétek meg. Jól hangzanak. Sok rántott és olajban sült dolog is van, szóval nem könnyű kaja ez. www.marymacs.com/Portals/0/menus/marymacs_menu_lunch.pdf . No, de mit ettem én? Előételnek: csípős, olajban sült mocsárbogarakat, ami nem más mint Louisana rák, tartármártással. Aztán főételnek: Sertéssültet, Brunswick pörkölttel, mellé köretnek pedig: édesburgonya soufflé-t, és rántott zöld paradicsomot. A desszertnek maradt nem volt hely... bevallom. Mutatok képeket is, csak, hogy csorogjon a nyálatok. Most én is megéheztem.