MeneTrend

Civilizáció ide vagy oda, azért még vannak olyan helyek a Földön, ahol az ökológiai gazdálkodás nem néhány egészségtudatos hippi hóbortja, hanem az élet természetes rendje. Itt nem visszatértek a biogazdálkodás premodern módszereihez, hanem még folytatják azokat. Mert, hogy a helyes útról soha sem tértek le.  Kréta szigetén, különösen a hegyekben ma is rengetegen élnek, akik életükben soha sem vagy alig fogyasztottak tartósítószerekkel, mesterséges adalékanyagokkal, színezőkkel teli feldolgozott élelmiszert.

A nénik, bácsik, de sokszor a fiatalok is maguk termelik meg a mindennapi betevőt. Saját olívaolaj, saját kenyér, saját vágásból származó hús, friss zöldség-gyümölcs: ezek tulajdonképpen teljesen megszokott dolgok errefelé. Persze van akinek ez van, van akinek az. A baráti, családi és egyéb informális kapcsolatok rendszerén keresztül folytatott csere pótolja az egyes háztartásokban fellépő hiányt.  Ha ma sok halat fogtam,  adok egyet a szomszédomnak cserébe egy fél üveg hidegen sajtolt extra szűz olívaolajért, vagy egy kis olajbogyóért-mondják az itteniek. Így nem csak mind a ketten jól járnak, de ráadásul emberi kapcsolataikat is szorosabbra fűzik:  a névtelenségbe burkolódzás és elszigelődés errefelé nem túl gyakori jelenség. Itt mindig van kihez szólni, és soha senki sincs egyedül. E kohézió egyik legkifejezőbb szimbóluma, az, hogy a görögök szigorúan „egytálból salátáznak”: a szinte minden főétkezésnél asztalra kerülő görög salátába, mindenki a saját villájával nyúl bele, és sohasem szed a saját tányérjára. Ez ugyanis, udvariatlanságnak számít.

A hagyományos görög vendégszeretet nem valamiféle üres frázis, hanem nagyon is létező valóság.  És ez a tömegturizmus szinte törvényszerű demoralizáló hatásai ellenére is lépten-nyomton megnyilvánul.  Itt főleg a tengerparttól egy kicsit távolabb, fönnt a hegyekben pl. nem gondolják, hogy a buszos csoportok elé bármit oda lehet rakni, és hogy majd egy kis paradicsomszószos spagetti vagy egy kis rántott hús megteszi. Ezzel szemben van itt is kemencében sütött házikenyér és malac, ropogós zöld olajbogyó, és isteni testes vörösbor is.

A menüsort egy fenséges krémes sütemény koronázza meg.   A hozzávalók mindehhez vagy a házigazda saját terméséből vagy a vendégház alatt 800 méteres magasságban elterülő Lasithi-fennsík valamelyik gazdaságából valók. Manapság, amikor a méregdrága bioélelmiszerek iránt egyre nagyobb a kereslet, sokszor hanzgik el a kritika: a bioélelmiszer, mint olyan az élelmiszeripar egyik legkevésbé ellenőrzött területe, és épp emiatt egyik legújabb csalása is. Nos, a víztakarékos csepegtető rendszerben öntözött háztáji kertészet itt az étterem terasza alatt található, szem előtt van. A tulajdonos állítása szerint ökológikus gazdálkodást folytat. Bár elvileg persze nem lehetetlen, mégis nehezen elképzelhető, hogy itt valamiféle sunyi permetezés vagy  műtrágyázás folyna.  Miért állítaná: végül is egy buszos kirándulásba beillesztett étkezéssel szemben egyáltalán nem elvárás, hogy ott bioalapanyagokból készült ételeket szolgáljanak fel.

A Lasithi-fennsík bukolikus nyugalma általában magával ragadja a ricsajos parti üdülőövezetekben például Herszonésszoszban „pihenő” nyaralókat.  Ha hozzáértő kíséretünk van, leginkább egy krétai vagy olyasvalaki aki évtizedek óta Krétán él, akkor olyan apró részletek is megnyílnak előttünk, amelyek egyébként sohasem. A krétai konyhában rengeteg friss „zöldséget” használnak, a  szó legszorosabb értelmében vett zöldet. A szokásos kerti salátafélék mellett, nem restellnek a természetbe sem kimenni egy kis C-vitaminért.  Számos a vadonban szabadon növő növény levelét megeszik nyersen vagy párolva, és az ízek palettáját is bővítik a természet forrásait felhasználva: vadánizs, vadkapor, vadoregánó. Csak néhány a sok közül.

A fennsíkról lefelé (vagy odafelé) az aprócska Krassiban, csak úgy mint a többi kis krétai faluban a stressz valószínűleg ismeretlen jelenség. A kutatók szerint  egész biztos, hogy a rendkívül egészséges étrend mellett, ez a derűs nyugodt életszemlélet is hozzájárul ahhoz, hogy sokáig élnek az itteniek és szépen öregszenek meg. Krétán a rák mellett, a szív és érrendszeri megbetegedések is meglepően ritkán fordulnak elő még Görögország más vidékeihez képest is.  Itt érdemes bekukkantani a helyi kafenion-ba, azaz a kávéházba, ami  fontos közösségi tér. Itt a tulajdonos családja fotóival és egyéb ereklyékkel díszítette a belsőt. Aztán térjenek be a szomszédos kocsmába is, ahol csodás házi törkölypálinkát, rakit vehetnek, akár tisztát, akár  halványvöröses árnyalatú: kávészemekkel, kakukkfűvel és fahéjjal ízesítettet. Vásárlás előtt az ingyenkóstoló természetesen jár, és akkor sincs semmi baj, ha történetesen nem vesz az ember semmit.

Egyébként lennt a  tengerparton sem olyan rossz a helyzet.  Még ott sem,  ahol a junk food fogyasztásban valahol az élen járó brit turisták tömörülnek.  Még ott sem a sültkrumpli az úr. A választékban itt is lépten-nyomon  fellelhetők a  görög specialitások: a saláták, a halak, rákok, sültek, és a mézédes bakhlava is.   És ezek legtöbbször még el sincsenek rontva . 

Ha az azonban igazán autentikus krétai  gasztronómiai élményt keres a kiváncsi utazó, akkor nem árt egy kicsit eltávolodni az üdülőhelyek konyháinak középszerűségétől.