MeneTrend

             
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis halászfalu, ott ahol a  Düssel a Rajnába folyik. Sokat látott, grófókat, választófejeldelmeket, háborúkat, a nagy vezér Napóleont, és olyan nagy költőket mint Goethe vagy Heine. Bár Düsseldorf nevében még ma is falu, a valóságban egy pompás várossá nőtte ki magát. Reptere a harmadik legforgalmasabb Németországban, 77 légitársaság  180 úticéllal köti össze ezt az észak rajna vesztfáliai nagyvárost. A hajdan nehéziparáról híres Ruhr-vidék íróasztala, ahogy nevezték, ma nemzetközi jelentőségű vásárváros, a német divat fővárosa, és továbbra is fontos pénzügyi-kereskedelmi-ipari központ, ami számos külföldi nagyvállalat európai vagy németországi főhadiszállásánakad otthont. Ebből kifolyólag lakossága igencsak sokszínű, az itteniek toleránsak, és barátságosak, hogy ez mennyire így van, az rögtön kiderül. 

Düsseldorf jelentős német városként, a szövetséges bombázók egyik legfontosabb célpontja volt, a totális háborúban így természetesen nem kímélték. Ami ma látható, az szinte teljes egészében a háború utáni építészet termése. Düsseldorf nem az a német város, ami telis-tele van történelmi látnivalókkal. Bája nem is ezekben, hanem hangulatában rejlik. Persze, azért néhány érdekes látnivaló itt is van. A hangulatokról majd egy kicsit később. Menjetek le sétálni a Rajna partjára, ahol nem vicc, bárányok legelésznek. A széles üdítően zöld folyóparti park mögött található a város egyik legelegánsabb lakókerülete Lörick.  Itt ível át a Rajnán a város egyik jelképévé vált modern  Theodor-Heuss híd. A  modern építészet kedvelőinek különösen ajánlom, hogy nézzék meg a híres Gehry házakat. Az amerikai építész, mint megannyi alkotásában, itt is a ferde falakkal játszik, azt az illúziót keltve, mintha a házak épp szétcsúsznának. Düsseldorf egyike azoknak az első városoknak, ahol a folyópartot legalábbis részben visszahódították az autósoktól.  A partmenti gyorsforgalmi utakat lefedték, és így ma csak azok gyönyörködhetnek a folyóparti panorámában akik lábon járnak erre és nem 4 keréken gurulnak. 

No, de ennyit a látnivalókról. És akkor most jöjjenek azok a bizonyos hangulatok, de ehhez be kell menni a belső terekbe. Düsseldorf óvárosában több legendás hely is van, ahová mindenképp el kell menni ha az ember a városban jár!  Az egyik a város legrégebbi sörözője a Brauerei Uerige. Az Uerige sörfőzde 1862 óta létezik, tehát nemsokára a 150 éves jubileumukat ünnepelik.  Ez a régies hangulat a védjegyük: saját maguk főzik a sört, és ők is adják el. Ez egy igazán rusztikus hangulatú ház, és pont ez vonzza a vendégeket. Düsseldorfban sok piszkosul gazdag ember él: vállalkozók, topmenedzserek, kereskedők. Amikor  a kocsmában vannak, azonban ők is csak egyszerű düsseldorfi polgárok, akik egy pofa sör mellett, bárkivel elbeszélgetnek. A közösségi terek Düsseldorfban demokratikusak. Természetesen a sör, ugye mondanom sem kell, kulcsfontosságú a német kultúrkörben. A világmárkává fejlődött nagy német márkák mellett, országszerte megmaradtak a kis helyi sörfőzdék is, ahol helyben készült sört lehet fogyasztani. Ezek a sörök sokszor kifejezetten különlegesek.

A sajátos helyi jellegű alkoholos italok fogyasztásának Düsseldorfban úgy tűnik nagy hagyományai vannak. Az itteni polgárok büszkén kortyolgatják szűkebb hazájuk termékeit.  Van egy bár , ami kötelező látnivaló itt, Düsseldorfban. Egy aprócska kifejezetten rövidital fogyasztására szolgáló bárról van szó,  egy kis helység az egész. És amit inni kell az nem más, mint a Killepitsch, egy híres, gyógynövényekből készült keserűlikőr. A városi legenda szerint, a II. világháborúban, egy alkalommal amikor bombázták a várost, a gyár amerikai tulajdonosa: Mr. Bush ült az óvóhelyen, és azt javasolta, addig is amíg meg nem ölnek minket igyunk egyet! Angol-német keveréknyelven:  „until they kill us, let’s pitsch” innen a név Killerpitsch. Nagyon finom, nem túl keserű, nem túl édes, nagyon harmonikus. Sok nő is kedveli, és állítólag még gyógyhatású is. Ha valaki csak úgy kutyafuttában szeretne bedobni egy felest, annak be sem kell mennie a bárba, ugyanis az ablakon keresztül is kiszolgálnak. Kitűnő előjáték bulizáshoz,  sőt vacsorához is.  Ez egy igazi düsseldorfi hagyomány. No, persze,  a Killepitsch nem mindenkinek ízlik. 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0